Daniss-Bodó Eszter: Az akadálymentesség jog, nem jó cselekedet

Új cikksorozatunkban elsőként Daniss-Bodó Eszter, csapatunk új tagja mesél küldetéstudatról, karrierváltásról, az akadálymentesség aktualitásáról és sok másról. Fogadjátok szeretettel!

Nem állok meg ott, hogy pénzt keresek

Mindig olyan feladatokat kerestem, ahol van hozzáadott értéke a munkámnak, nem állok meg ott, hogy pénzt keresek és termelek. A reklám-szakirány elvégzése után - kihagyva a magától értetődő ügynökségi pályát - egyéb területeken dolgoztam. Kerestem a jó célt, azt a fajta komplexitást és egyensúlyt, amiben jól érzem magam. Mindezt végül két évtized után a UX-ben találtam meg, az akadálymentesség és inkluzív design területén pedig mind a szakmai, mind a saját életemből hozott tapasztalataimat tudom hasznosítani.

Az idő előrehaladtával nyugalmat nyertem

A Covidig egy játékfejlesztő stúdiónál dolgoztam az Autibarát nevű projekten. Visszatekintve már ott is az akadálymentességet támogattam: érintett szülőként az autista felhasználók igényeit képviseltem a játék fejlesztése során. Itt ismerkedtem meg a UX fogalmával, a design thinking módszerrel, ami teljesen beszippantott. Akkor döntöttem el, hogy ezzel fogok foglalkozni.

Az xLabs után az Exalt Interactive Product Design excellence programjában, Klein Péter támogatásával folytattam a tanulást, kezdtem a pályát. Nagyon jó keretet adott ahhoz, hogy miként tekintsek magamra olyan juniorként, aki egyébként több mint húszéves munkatapasztalatot hoz magával korábbról. Én a kort előnyként élem meg, az idő előrehaladtával, a megszerzett tapasztalataimmal nyugalmat is nyertem. Nekem rengeteget ad az, hogy már sokféle szférában, sokféle rendszert láttam működni és nem működni, sokféle emberrel dolgoztam, sokat buktam. Saját korlátaim és képességeim megismerésében segít, hogy már számos szerepben és környezetben kipróbáltam magam.

Az akadálymentesség ne csak egy „nice to have” attribútum legyen

Sokkal jobban érdekelnek vagy aggasztanak hosszú távú, magasabb szintű kérdések, válaszok. Többek között ez volt az egyik témája az idei Service Design Day-en tartott kerekasztal-beszélgetésnek, ahol a designeri karrierutat vizsgáltuk több szempontból. A közönséget kérdezve sokak számára a szenioritás a keresetet, a tekintélyt jelenti, számomra inkább azt a sokrétű tudást, potenciált, amivel majd terelni, húzni tudok előre. Az egyik volt munkahelyemen erre az volt az univerzális mondás, hogy „onnantól vagy medior, szenior, ha az ügyfél annak tekint”. Ez is egy szempont.

Ugyanebben a beszélgetésben kerestük azt, hogy mi a legfontosabb a designeri pályán? Arra jutottunk, hogy ez a misszió. Rövidtávú célokkal nehéz hosszú távon tervezni, kitartani, elviselni a nehézségeket, átmeneti időszakokat. Az én misszióm az, hogy egyszer majd az inkluzív design, addig pedig az akadálymentesség, ne csak egy „nice to have” attribútum legyen, hanem „default”. Ehhez az összes szereplőre szükség van, az érintettektől a termekfejlesztésben résztvevő szakembereken át a döntéshozókig és az államig mindenki. Én itt két szegmenst is képviselek: a designert és az érintett szülőt is. Két gyerekem van, mindkettő az autizmus spektrum különböző képlékeny pontján létezik, az egyik ADHD-s is. Kísérem a küzdelmeiket az élet minden területén, nézem a lehetetlen esélyeiket és pályájukat az oktatásban, munkavállalásban, vagy akár a szórakozásban. Nem fogadom el, hogy ezen ne lehetne javítani.

Egyvalakin keresztül egy egész csoport életminőségére lehetsz hatással

Egy érintett gyerek életminősége egyben a családét is meghatározza. Tehát ha azt nézzük, hogy egy adott országban a társadalomnak mekkora része érintett akármilyen fogyatékosságban, azt is figyelembe kellene vennünk, hogy az épített, digitális vagy társadalmi környezet rugalmasságának, akadálymentességének a hiánya miatt az ő családjuk, segítőik ugyanúgy érintettek a kérdésben, ha nem is a diagnózisban. Így egyvalakin keresztül egy egész csoport életminőségére lehetsz hatással, legyen az család, munkahely vagy más közösség. Éppen ezért rendeztük meg a tavalyi SDD-n az Akadálymentességi Kalandparkot, hogy ha rövid időre is, de összekössük a design-szakmát az érintettekkel. Klein Péter, Szántai Károly és Nagy Árpád szakmai vezetésével, és az egyik piacvezető bank támogatásával nagyon rövid idő alatt készültünk el a „prototípussal”. Olyan találkozási lehetőséget akartunk biztosítani, ahol a designerek és termékfejlesztésben résztvevő stakeholderek saját élményt tudnak szerezni a fogyatékosságokkal kapcsolatban. Nagyon nehéz szóban elmagyarázni azt, hogy képzeld el, hogy nem látsz vagy nem értesz valamit. Öt képességterület szerint (látás, hallás, mozgás, kognitív, beszéd) állítottunk össze feladatokat, és érintett tapasztalati szakértőket kértünk meg, hogy a saját területükön segítsenek a résztvevőknek a kérdéseikre adott válaszokkal. Nagyon sokan adtak az esemény után olyan visszaigazolást, hogy szükség van erre a fajta megközelítésre.

Akadálymentességi Kalandpark a Service Design Dayen (2023)

A fogyatékosság egy olyan kisebbségi csoport, amihez bárki, bármikor, önkéntelenül csatlakozhat

A Works.-nél már kimondottan akadálymentességgel foglalkozom. Az auditáláshoz szükséges tudás egy részét gyakorlat közben sajátítjuk el, de vannak online elérhető tanfolyamok, amik különböző célcsoportoknak készülnek akadálymentesség témában. Ez egy nagyon gazdag és mindenkit érintő terület, érdemes ismerni a különböző szintű és fajtájú fogyatékosságokat, állapotokat, asszisztív technológiát, törvényi és társadalmi hátteret, nemcsak a technikai feltételeket.

Engem különösen érdekel a kognitív akadálymentesség, ami a legszélesebb érintettségi körrel rendelkező fogyatékossági terület. Éppen ezért beiratkoztam a Pázmányon idén indult autizmus szaktanácsadó szakra. A kétéves képzés olyan szakembereket képez, akik egy többezer főt foglalkoztató nagyvállalatnál, egyetemen, kórházban, rendőrségen, múzeumban akadálymentesíteni tudják a környezetet, edukálni tudják a különböző szereplőket.

Itt is érvényes a padka effektus: ez nemcsak számukra lehet hasznos, hanem azoknak is, akik egyéb okból nehezen kommunikálnak, pl sérülésből lábadoznak, külföldiek, nehezükre esik a várakozás, mert pl. kisgyerekkel vannak, vagy idősek, erős szorongással élnek, stb. A fogyatékosság egy olyan kisebbségi csoport, amihez bárki, bármikor, önkéntelenül csatlakozhat.